Én itt vagyok élve eltemetve egy betonkoporsóban. Elpatkolok, de nincsen semmilyen lift, ami felvisz az égig. Több a hab már, mint a sör ebben a rohadt korsóban. A taknyom, a nyálam a rendőrgáztól az államon folyik végig. Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér, Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél. Én itt vagyok élve eltemetve, nyomorék, süketnéma. Vak vagyok, aki még így is mindent lát. Engem is rabszolgák szültek rabszolgának. Nincs mit vesztenem, mitől a féljek hát. Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér, Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél. Nincs élet, nincs álom, nincs változás, Nincs kérdés, nincs válasz, nincs választás. Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér, Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél. Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér, Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél, éppen elvetél.