Köd szállt le rám hogy A világomat ha itt hagynám hát Színes legyen a búcsúkép még Mindig jobb mintha szenvednék Bíbor köd szállt közénk Szikrázik és zeng az ég és Mégis mintha a világon most Minden hangot hallanék Ha meghalok majd mielőtt felébrednék Élettelenül fekve az ágyon Nem marad más utánam csak néhány emlék Nem marad más csak a hiányom Nem nem... Bíbor köd jó barát Indulok na gyere ölelj át és Ne félj látod én se félek majd Találkozunk odaát "Omnia tempus habent et suis spatiis Transeunt Universa sub caleo Tempus nascendi et tempus moriendi Tempus platandi et tempus evellendi Quod Plantatum est" Ami rád vár az vár rám is Ez nem a vég ez a kezdet de amíg Ezt nem érted addig Semmit sem értesz