A hüvelykujjam rég nem mutat az égre A csizmámról is lekopott már a por Én hülye, még azt hittem, hogy majd csak eljön a vége De ez még mindig ugyanaz az út, ami volt akkor Mikor a gép a pályát úgy hagyta el, ahogy kell! A képeidet már széjjeltéptem régen De ha lehunyom a szemem én látom magam előtt Minden mozdulatod, minden emlékem Én felejtenék, hát adj hozzá erőt Azóta is csak jönnek, mennek az évek És én még mindig ugyanúgy állok a színpadon És ugyanúgy velem vannak a hangok is meg a fények És már az sem fáj, ami akkor még fájt nekem nagyon Mikor a gép a pályát úgy hagyta el Ahogy egy géphez illik, ahogy egy gépnek kell! Holnap rám új nap virrad, holnaptól minden más lesz Vagy ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad és rólam bárhogy döntesz Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent Rám egy új nap virrad, holnaptól minden más lesz Vagy talán ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad és tudod, bárhogy döntesz Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent Én köszönök mindent Én tényleg köszönök mindent Köszönök mindent Aki bennem él, az nem egy tiszta elme Az életéhez nincs elég türelme A halálához meg még nem elég bátor De ha eljön érte és szól, ő majd elindul magától Holnap rám új nap vár, holnaptól minden más lesz Vagy ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad és rólam bárhogy döntesz Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent Rám egy új nap virrad, holnaptól minden más lesz Vagy talán ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad és tudod, bárhogy döntesz Én csak nézlek majd... A hüvelykujjam rég nem mutat az égre A csizmámról is lekopott már a por...