Serrano - Gyűlölet lyrics

[Verze 1] Az emlékek a tehetetlenség keserű egyvelege A felgyülemlett fájdalom a depresszióba kerget bele Nincstelenül ülve üveges szemekkel elmerengve Egy könnycsepp szökni próbál mert nincs már bennem helye Az érzelmeim elfojtanám hiába küszködök ellene Fájdalmas ránéznem egy kolduló kisgyerekre Az aprót az anyjának adja hogy eligya a kisboltnál Vágom milyen abból enni mit a kukába kiszórtál Felemészt a nyomor, la**an katatónná vállok Reszketek de képzeletben egy jégpalotában járok A hajnal lángja átmelegít szétfoszlanak a rácsok A múltamból utánam nyúlnak a szétszaggatott álmok Elnehezült légzéssel a vér ereken vékony jégréteg Felfeszítem a szemfedőm és nyugtázom még élek Eddig még minden rendben... ("eddig minden rendben") [Refrén] A feszültség ott lappang mert az ördög mindig éber Mert eszméket elveket mosunk el a kurva pénzzel A gyűlölet ott lappang mert mindenünktől megfosztanak A nyomorban megmártózva leláncolva megrontanak A félelem ott lappang, mert elvesztem a rengetegben A rengetegben ahol a testvérem már eltemettem Ahol megbénít a tehetetlenség a gyógyszert tű követ Vagy idegronccsá válva nem marad más csak a GYŰLÖLET! [Verze 2] A valósnak tűnő rémképek megnyomorítanak la**an A hányásodban fetrengsz férgek kúsznak az agyadban Magad alá hugyozol és fogadkozol hogy nem piázol Reménykedsz hogy a halál kilovagol Perzsiából Minden porcikád ordít "csak egy utolsó felest" És még egyet ami elűzi a Delirium Tremenst Egy ördögi körforgás mozgató rugója lett az Amitől megváltást reméltél, pedig tudtad mindent elbasz Az utcák némán mesélnek de nem bírják megemészteni Hogy behígitózva a valóságot a szemed sem észleli Hogy a vágyak és az álmok úgy égtek porrá a tűzben Mint a Scud-rakéta lehulló darabjai az űrben És itt vagy... te szerencsétlen pont úgy mint én Csak sodródunk az árral tova a holtak vizén De legalább a fecskendőt kihúztad volna te barom A kölykök óvódába mennek te meg itt fetrengsz a padon! [REF] ("Are you sure that your image ain't fantasy?") [Sixfeet] Amikor kinyitottam a szemem, felgyulladt ezáltal bennem A magamat védő szellem mely mögé megbújt a jellem Méreggel töltött nyilak repülnek folyton mellettem A tengert elpusztítottam a lángot magamhoz vettem A küzdelem tart életben, emiatt nem véletlen Hogy kérdésekre keresem a választ, és az kéretlen Felnyitok minden eltemetett szelencét az elmémben Mint sikátorokba rohanva a város rosszabb felében Tudnom kell az igazságot, lerombolok minden blokádot A démonok mellém álltak, de angyalok most hol álltok!? A dogmák azt mondják sátánistává tett az indica De az én célom az szentebb mint akármely metafizika Lerohanok mindent mit totemimádók kreáltak Akik rég velem voltak már réges régen elálltak Bosszúm lesújt, és megriaszt mint hirtelen jött kísértet Mert életem legvégéig engem csak a düh éltet [Serrano outro] A messzeségből kiszűrődő fény ébren tart Az égen szögesdrótok holtak és véres part A tenger kémlelem a háborgó ismeretlent Hű társam a magány, végleg itt rekedtem A csend elnyeli a kiáltást, szemet huny felettünk a hold A hidegháború zajlik minden marad ahogyan volt A karjaimban halt meg a remény ahogy feladtam Tátongó űr maradt hátra, ahogy holtan feküdtünk a f*gyban