Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk Szóval Te és én a jó Időben, a legjobb helyen voltunk... Összeért a pillantásunk, Elkezdődött a végzet, Aztán testet öltött a meztelenség, Vagy csak álmodtam az egészet? Szanaszét a franciaágy, A ruhák lenn a földön, Ma éjjel tiéd lehet mindenem, Ha cserébe téged kaplak kölcsön Így jó nekem, vedd el az eszem, Olyan rövid az élet. Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed. Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék, És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék! Így jó nekem, vedd el az eszem, Olyan rövid az élet. Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed. Választ ne adj, Karmolj, harapj, Hogy érezzem, Ahogy széttépsz a vágytól. Úgy nevess, csókolj, szeress, Nekem, nem, nem, nem elég a szádból! Nem elég! Nekem nem elég a szádból! Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk, Hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk... Így jó nekem, vedd el az eszem, Olyan rövid az élet. Nálam a szíved, az enyém a tied legyen, Te is ugyanazt érzed. Választ ne adj, Karmolj, harapj, Hogy érezzem, Ahogy széttépsz a vágytól. Úgy nevess, csókolj, szeress, Nekem, nem, nem, nem elég a szádból! Úgy nevess, csókolj, szeress, nem, nem, nem... Úgy nevess, csókolj, szeress, Nem elég a szádból!