Nem tudsz aludni, lehet, hogy azért, mert késő éjjel Mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül úrrá lesz rajtad a félelem Azért mert hirtelen minden annyira üres Első személy, egyes számban Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában Legbelül mindig magány van Az én testet ölt, a test meg este tölt Még egy kört ahol csak csend a hangzavar a némaságban Ahol a környezet csak béna slepp Az egyszemélyes hadsereg csak legyengítve lehet egyre erősebb Kell a hiány, hogy hiányozz, kell, hogy félj, hogy lehess bátor Bárhol is légy, bárhová mégy, de mindig ott vagy De valaki mindig ott van, hiába minden én társas lény Úgy is egy személy marad a végén, én, én, én, én... Nem nagy talány a magány, ha meg találnád már magad Talán úgy érzed más nem ért meg, talán csak nem érted Inkább olva**, fogadd el, ne öld magad, csak foglald el Időszakos szükséglet, így is megy tovább az élet, menj tovább! 4x Egymagad a lelkeddel, élsz igazán Tudod a sors, nagy magány 4x Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában A fejem alatt egy párna, általában egymagában Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít Továbblépni életutunk tudattalanjába Semmi baj, néha fáj, csak ki fél, ki fáj Úgyis kell a magány a tér, ami a lényegre rátér Nem sírásról szól az írás Bár az élet teherbírás Vállaljad fel önmagad Ennyi, semmi más Mert az egyedüllét nem vár Időt ad, hogy elfogadd önmagad Saját házadban az ami az otthonodtól távol tart Az üresség túltelít, ami nem túl patent Ahogy a nőknek importent, ha nem vagy impotent Tisztelet a kisbabáknak, ahol nem jutott hely apáknak Jó néhányan, néhány dolgot bekaphatnának Furcsa társ a magány, hogy ha van mit összehozz De nincs kivel megoszd, nincs kivel vitatkozz Ez egy la**ú szakasz, ahol zavaros a tisztás A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ Addig is fuss, fess, hogy ne légy friss fos, elfoglalt a kéjes siker Erre ingereljen minden zsiger 4x Egymagad a lelkeddel, élsz igazán Tudod a sors, nagy magány 2x Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában A fejem alatt egy párna, általában egymagában Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít Továbblépni életutunk tudattalanjába Első személy, egyes számban... zavar a némaságban... Ne öld magad... lehet... magad nem érted... A környezet csak bé-bé-bénaság...