Rendben: Kinyitom a szememet, a valóság néha fáj Sehol a válaszom, ahol a kérdés vár Nem tudom ki vagy te, azt se ki az én Mikor azt látom, hogy vége van, vagyunk az elején Ha elmúlt nem jön már, na de vajon mért? Nem maradhatok az, aki örökké vakon él Ezért űzve futok el, menekülök rég De ameddig élek, küzdök, hogy hinni tudok még Wolfie: A hitelek, a kis bér, a számlák, a kormány Borban van az igazság, kólában meg az ormány Elkopóban a frázis, hogy azt kapsz, amit adsz Útszéli prosti lett a forint, az ingatlan piac A híradó is sorozat, csak mindig más a szereplő Az egyik bársonyszékből, a másik meg a telepről Példa elrettentő, a probléma innen eredő Kezedben a végzeted, ezt adta a teremtő Cél, hogy mindig menni valamiért Mért kell szeretni valakit valamiért Fél az, aki csak magának él Ezért vagy társas lény remény és szárny a Cél, hogy addig megyek, míg hajt a vér Mért? Hogy tapossam az utat a fiamért Fél az, aki csak magának él Ne legyél befásult ér Ezért vagy társas (lény)...