Ossian - Tavaszi ébredés lyrics

Padlón lenn, Amikor már kilencet rád számoltak. Fél térden, Amikor a nulláról újraindulva Naivan azt hiszed Ennél már mélyebben nem is lehet. Nem jöhet mínusz egy. Hidd el, hogy könnyedén elérheted. Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó. Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, A távolban már új cél vár! Sorsod van, Ökölbe szorított kezeidben. A sarokban, Ahová a dolgok most szorítanak. Ahonnan keresed A kiutat és közben csak azt reméled Egyszer majd jön egy nap Amikor ezt harc nélkül elérheted. Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó. Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, A távolban már új cél vár! Ébred a szíved, mert véget ért a tél. Vizet áraszt már a tavaszi szél. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, A távolban már új cél vár! Ébred a reggel és útra kél a szél Hozzád ér, s téged hív, téged kér. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, A távolban már új cél vár! Ébred a szíved, mert véget ért a tél. Vizet áraszt már a tavaszi szél. Állj talpra ember, mert végtelen a tér, A távolban már új cél vár!