Omega - Metamorfózis 1. lyrics

Bölcsőnk a romokon állt, Rokonaink mind körülvettek. Fogakat rejtő bájmosollyal Néztünk, ha ránk nevettek. Tetszett a verekedés, Mozikba' lestük: hogy csinálják. Kirakatok közt álmodoztunk, Bentről a gazdagság figyelt ránk. Később a füstkarikát Közösen fújtuk szép kerekre Valaki fogta, S átugrottuk sorban szédelegve. Gyönge az anyai kéz, Vihar elől már senki nem véd. Körmünk az élet húsába tép. Sírhatsz, ha megölelünk, Szavaink ízét úgysem érzed. Fiaid volrunk távozáskor- Mások, kik visszatérnek. Borból mi nem ihatunk, Poharad szánkkal összehúznánk. Te, aki szültél szenvedéssel, Többé te nem ismerhetsz ránk!