Obsidian Shell - 13 lyrics

Egy vörös szõnyegen, mint szédült õrült Ülök és készülõdök, szívem sérült Innék talán egy kortyot a jégverembõl Kibírom tán de a láng rég megtört Fáj nagyon az érzés, hogy nincs már Pedig tudod jól, hogy több nem jár Tudod, nem is kérdeztem még De te vállalnád tán az éjfeketét? Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Õszintén nagyon bánom A reggel ködös búja nem nyújt áldást Versként megfogalmazva minden ártást Otthagyom hát, így még lehet tán változás Összegyûrve végzem folyton folyvást Eltakarom kínom, te hitvány Hiszen érzed jól, hogy több nem jár Talán, nem is éreztem még Ilyen sejtelmes, gonosz éjfeketét Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Õszintén nagyon bánom