Obsidian Shell - Farkaskönny lyrics

A végtelen szirteken Egy magányos farkas áll éhesen Itt maradt, mert elszaladt Az otthonától végleg elszakadt Csak önmagában bízhat, mindenki elhagyta Egy zord ölelés, mi maradt az útra "Többé vissza ne térj", ezt hagyta rá, Akiért nemrég az életét adta Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng Büszkesége már rég a porba veszett Barna szemében a fájdalom csillog Élete virágján nincsenek már szirmok Kapott sok szépet, olyat, mit soha nem remélt Mégis kiûzték belõle a tüzes szenvedélyt S amint a Nap letûnt a horizonton Újat keres abból, mit úgy hívnak, 'otthon' Rég volt már, egy messzeség Mikor megismerte kedvesét Dolgozott, csak érte élt Mindent megadott neki, mit kért De viharfelhõk jöttek, elmúlt a forróság, Mi összekötötte az ifjú párt Õ mindent megtett volna, életét adva De ki lett adva az útja Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng Büszkesége már rég a porba veszett Barna szemében a fájdalom csillog Élete virágján nincsenek már szirmok Vágy... a széllel száll Nincs több határ Nincs más az létben, mi eltörli könnyét Egyedül tölti az összes estét S mikor csak ül és a Holdat nézi A fényben felfedezni kedvesét véli Fájdalmas vonyítás, a telihold megreng Büszkesége már rég a porba veszett Barna szemében a fájdalom csillog Élete virágján nincsenek már szirmok