Miss Mood - Cella lyrics

Nem túl nagy a zaj, a csend betakar Jól tudod ez felemészt összezavar De szól a zenénk, dúdolnék Mintha soha nem érne véget az éj, hey. (Rico – Cella) A saját félelmem az ami szanaszéjjel nyiszál És ő az aki nem feléd taszigál De még mielőtt a 21 gramm belőlem kiszáll Reménykedem, hogy véget ér belül ez a viszály Mert háborog egy tenger bennem folyton És mondani szeretném de végül mindig elfojtom Próbálom nyugtatni magam, hogy holnap megoldom De nem jönnek a szavak megint csak magamat oltom De miért nem mondom? Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom De miért nem mondom? Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom? Nem túl nagy a zaj, a csend betakar Jól tudod ez felemészt összezavar De szól a zenénk, dúdolnék Mintha soha nem érne véget az éj. Egyedül érzem magamat nélküled mint egy vándor De csak az ér el téged aki bátor Úgyhogy mától, harapnom kell mint egy aligátor Hogy leszakadjon a láncom és minden ami gátol Belefáradtam hogy én legyek a gyáva Hogy a családfámnak én legyek a törött ága Mert túl rövid ez az élet és túl drága Ahhoz hogy én legyek az igazam hazugsága De miért nem mondom Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom De miért nem mondom? Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom? Van, hogy a sorsunk csak hipnotizál Az élet színdarab, kell hogy improvizálj Tiéd a főszerep, minden rajtad áll Ne várj! Nem túl nagy a zaj, a csend betakar Jól tudod ez felemészt összezavar De szól a zenénk, dúdolnék Mintha soha nem érne véget az éjjj.