Az emberek megértik, Ha nem szeretik őket, Hogy most eléggé olyanok Lettek a körülmények. A Nyuszi, meg a Télapó is csak Bólint, hogy hát ez van, A filmek, meg a könyvek is, Csak ők sokkal okosabbak. A nőd nem akar dugni, A pasitok, meg élni, Azér' néha megvan, Az ember csak igényli. A kutyánk a macskánkat Elmarta tőlünk, pedig kéne, Hogy elfusson valami előlük. Ti is inkább féltek És az okból szerettek, Hogy biztos nem bánt senki, Majd ha kedvesek lesztek. És egyedül a tükörnél, Egy pár virágszirmot A csupasz sápadt testre Tegyél, ha kinyílott A bent gubbasztó lélek És úgy kínálja magát Örökös használatra, Úgy Istent, fogja magát És int, hogy érti a vágyat, Tudja a pompa okát, S látja, jöhetne bárki, És ő jön, mer' igaz barát. Egyik nap azt találom ki, hogy másnap százon én nyerek és nőhegyek vesznek körül, de nem szeretek egyet sem, tehát párszor győzök, de már csak megszokásból. Aztán egy másik nap tovább futok, tiszta erőből, ahogy csak tudok, míg csak fel nem bukok. Lélegezz!- mondják a doktorok, de én nem tudok.