Józan ész Mikor kimész, én becsukom az ajtót Ne jöhessél többet újra Nem akarom megbeszélni Ez milyen pokol melyik bugyra Annyi kocsmába' vannak Bölcsészek, majd azokkal Megbeszéled úgyis, meg ha Csajozni akarsz, a csajokkal is Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled! Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled! Téboly, te hosszú álom A megsértettek álma Egy végleg lesérült atléta Akit a kertbe visznek ki sétára Nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd Ó, nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd Jó, persze, ezek is szálak, és össze-vissza elvezetnek Egy könnyebb úthoz, és a végén délibábos célkeresztek Egy percig sem fogod élvezni, és a semmiért majdnem meghalsz És később tényleg, de úgy, hogy magadban feldöntöd az összes asztalt Mert ott munkál az iszonyú kétség, hogy nem voltál a helyes úton Soha egyetlen percig sem, és most itt az idő, hogy múljon Minden mindenestől, puszi, ez irgalmatlan bénaság Nagy levegő, napfény, víz, csönd és összecsukható fák Józan ész Mikor kimész, én becsukom az ajtót Ne jöhessél többet újra Nem akarom megbeszélni Ez milyen pokol melyik bugyra