Szeretõm vagy Engem a világ így szeret Várod azt, hogy megérintselek Mert remegni vágysz És ellent mondani De a tested szerelmet készül vallani Azt akarod, hogy figyeljek terád Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat Amikor észrevetted Hogy megálmodtalak Szerelmem vagy Neked én adok nevet És az a varázslat köröttünk lebeg Bánatot, sebet, mindent levedlek Ha megölsz is érte Én akkor is szeretlek A kimondhatatlantól való félelem Az egyetlen szövetségesem Ha bûnös ajkamon te vagy a zsoltár Tisztább leszel, mint valaha voltál Csak keresed magad Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad Mire vagy jó? Tanítvány vagy És én növekszem veled Emlék vagy, aki semmit nem feled Visszalépned többé nem lehet Én megmenekültem Ha megmenthettelek Készen, ébren, száz éve talpon Tudom már, hogy többé sohasem alszom Pihenek majd késõbb az égben Ha a szárnyamat már fáradtra téptem Csak keresed magad Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad Mire vagy jó?