Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok Nem tudom, mi az, amivé lettem Abból, ami többé már nem vagyok Eldobom kincseim, nélkülük könnyen Megsejtem talán, hogy az igazság Szétgurult már rég százezer gyöngyben Mikor elsöpörték a legszebb mandalát Amit önmagáról mintázott az isten Hogy megmuta**a, mennyire egyszerű Elénekelni azt, ami máshol nincsen Ami törékeny bár, de örök életű Ref.: A világ leggyönyörűbb dalát A világ leggyönyörűbb dalát Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld Részeg őrjöngés fenn a színpadon Száguldás végtelen utakon Semmittevés egy könnyű, szép napon És a fájdalom, ami miért van, nem tudom Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts Egy új esélytől, hogy ugyanúgy szúrjam el Ha nem elég hangos már az a visszataps Amitől, mint a madarak, szállok el Hogy megkeressem azt, ami elveszett Néhány hangot belőle ismerek Te is tudsz egy párat, meglehet És együtt majd eléneklem veled