[Gege] Berobban a vaker, mozog a fejed a ütemre, ez a cucc kla**zik Bólogat a közeg, ez húsvér repp, a világ ellen megy, mer az plasztik Kapsz itt, valamit ami über laza, szal' ne hívj taxt Nyissad má' ki a szemedet inkább, mer' szégyen, hogy egész MO alszik Robog a lift a tetőre, a telepi valóság: tizenöt emelet Bekebelezik a panel-peremlét napjai mind az öt elemet Évek óta a írom a szövegeket, nem is tűnik fel, hogy öregedek De ketté hasítom a gyökereket, akik nem tisztelik a gyökereket Azt mondták az okosok, túl gyors a duma, a papa nem barón ad elő Csak minket ha derű kap el, berepül a hadaró haderő Van, aki szenved a stigmáktól, ezért elvet sok hangtani elvet De velem elemez eme lemezemen, aki vágni akarja a nyelvet! Vegetál a tömeg a műsorokon. Butít a média, így lesztek Fail-eszűekké Ezér' nem vagy utód, ős, se rokon. Ha tudnád hova jössz félve születnél A lomtalanított létbe beletapadok Az alacsony-élet velem andalok, itt a boltok, a terek, a padok A szeméttelepek, nekem a vasbeton résein átfúvó szelek a dalok Ha begyűlik tekeredő kábeleket az életemmel telehadarok De belehabarodik ki így éli a napokat, nem a király vagy, te csak a gyalog De veled agyalok, hogy be ne csavarodj, a szöveg a fülesbe veled csavarog Ha a Zene csak dadog, újjászületik a lélek, ez reneszánsz De halad a dolog, és belep a barokk, ha szárnyra, kapsz le nem szállsz! A rendszertől végre jó kosztot kérj, ne repetát Kelj föl és járj és beszélj, itt a miki, neked így adjuk a terepet át Gyere be hát! Kitárul a világ a szótagokon túl van, ami terem Hiába nyitogatod a pupillád, ha befedi szemedet valami lebeny Igazi szerep az, amikor magadat adod, nem bárki mást Csak számítás lesz, nem lesz ámítás, a szarokat magadból hadard ki velem [N-dee] Tudod itt sprintelnek a szavak kajak jobban mint egy ló Én abból a korból jöttem ahol még biza menő volt a nintendó Minden más lesz innentől, mert én vagyok az az ember aki rájött arra Hogy hogy mennek a dolgok, ez nem az ördögöt festi a falra GegeN-Dee a terepen, olyan a szembeszél, virul az arc Ettől élünk igazán, meg hogy ha hozzá ér a lemezhez a tű és indul a karc Ha ezt nem sikerül felfogni, akkor kell lekopni Egy kicsit nem figyelek azt csapkodnak a gondolatok, nem tudok lefogni Amúgy meg nem is akarom, inkább hagyom őket szárnyalni Egy biztos, inkább ne jussak előre de nem állok neki nyalni Mindig van más megoldás, ha esetleg még sincs akkor bocsi De arra mindig ügyelj hogy legyél észnél mert az élet nem egy tamagocsi Hé, hajlítom a cigiket meg ha úgy van a teret Elmondom én neked, itt bent örök nyár van lehet ezért rühellem a teret Mindig is megmaradok az arany középút aki nem válszt térfelet Mondjuk a vizet simán ketté választanám de rám szóltak, nem lehet Mondom hajlítom a cigiket meg ha úgy van a teret Elmondom én neked, itt bent örök nyár van lehet ezért rühellem a teret Mindig is megmaradok az arany középút aki nem válszt térfelet Mondjuk a vizet simán ketté választanám, csak nem tudom hogy lehet