Nem akartam rommá menni, egy életet mulattam át Sokszor próbáltam jobbá lenni, de a szenvedély az utamba állt Hiába mondják, hogy la**ítsak, mert a sírba vezet ez az életvitel Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt, mert az életet valahogy élvezni kell Ismerem az értékeket, de a mértéket nem, és ez tesz tönkre Pihennem kell, de mit tegyek Anya? Hogyha engem a nyugalom nem köt le Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy, velem együtt a gondok is felnőttek Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék, számítani kell a felhőkre Anyám mindig, óvott féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság Anyu, Anyu mondd, miért szül a baj még több bajt? Ha kitartok, könnyebb lesz majd? Hogy legyek mindig jó, hogy ne ártsak másnak? Ha magamnak is rossz vagyok társnak Mikor múlt el az a perc, ami számított? Mikor azt hittem, a csodára várni jobb Miért van az, hogy a barátból ellenség lesz? És a pénz csak éhessé tesz Miért én maradtam alul, hogyha felvettem a kesztyűt? Magam hajszoltam hasztalanul, hosszú éveknek lett ez a vesztük Az életem csak én menthetem meg, lehet, pont én vagyok minden válasz Ha a józan ésszel szembemegyek, tudom akkor is megbocsátasz Anyám mindig, óvott féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság A szavad tilt, de mégis folytatom Csak ne lennék ilyen önemésztő A baj keres, te mindig mondtad Hogy sohase késő, sohase késő Anyám mindig, óvott féltett És igaza volt, nem játék az élet Fiam, magad ellen nincsen orvosságod Ezért kerül el a boldogság Anyám mindig óva intett Hogy soha ne vegyek magamra mindent De Anya, magam ellen nincsen orvosságom Ezért kerül el a boldogság