Hogy szárnyad nőhet csak álmodni merted, A sötét lelkű fájón kinevet. Az első útra nem kísért el senki, Az elszakadás, a próba nehéz, vigyázz! Nincs korlát, hisz ott fent vár a minden. A lelked útra kész, hol itt a félsz? Szállj elöl és mindenki követ majd, Az elszakadás, a próba nehéz, de hol itt a félsz? Segítsd nekünk kérünk, ellopott álmaink, A tüzet igaz hittel újra meggyújtani. Ezerszer átélt mozdulat, te szállni fogsz. Ha most még félsz is, a tested földhöz ragaszt. Azt, hogy nem lehet, hogy nem szabad, óh, el ne hidd! Egy győztes mozdulat a földtől elszakadsz, Örökre fönnmaradsz. Lehet, hogy nem lehetsz mindig az első, De elkezdeni soha nem késő. Sok millió szállni vágyó ember Veled örül, ha ott legelöl neked sikerül. Ezer könnycsepp, vérverejték, így túl nagy az ár. Ha azt súgják, meg ne hallgasd, rád a győzelem vár! Ők te vagy magad, ők te vagy magad, magad.