(Cseh Tamás - Bereményi Géza) Ime, virágzik már, rügyeit bújtogatja szép mandulafácska, lám, télben virágzik, ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd. Vasból való az ég fejed és tested fölött, lásd, köböl a madár, lásd, va**al jönnek eléd, hát öltözz most vasba és kövé meredj. Csupán vas véd meg itt, itt már csak köbe bújhatsz, lásd, urad futását, lásd, a véred elillan. Börünk kövek közé, fühajunk kövek közé, lágy, meleg test vagyunk, hús, folyékony vér vagyunk, hát öltözzünk, jaj, vasba, és kövé legyünk. Köböl való madár, emleked csak ez örzi, a tett s a bör elrohad, a vér, a mozdulat elillan, hát vas legyél s egy kö légy a kövek közül. Transcribed by IITI