Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza, Majd a csőbe belénéz a legnagyobb magyar. Vajon mit lát a csőben? A csőben sötét van, Miként benne sötét lesz, ravaszt ha meghúzza. Így szól Széchenyi István: - Meghúzom, meghúzom, Aztán piff-puff és nincs már a legnagyobb magyar. – Állj meg Széchenyi István, ne húzd meg, ne húzd meg! Téged néz az utókor, mi lesz ha meghúzod? – Minő hang a sötétből, ki szólít, ki szól itt? Engem senki se nézzen, ravaszt ha meghúzom! – No de Széchenyi István diákok tanulják Majdan tőled a példát velőd ha loccsantod. – Pardon kérném ez itten intimus magánügy, Meg sem halhat privátin a legnagyobb magyar!? – Ne, ne Széchenyi István ne tedd meg, ne húzd meg! Ne kend rá az utódra deprimált véred! – Nektek ott lesz a Lánchíd, járhattok, kelhettek, Emez itt magán végzet, mindjárt meghúzom. – Ne, ne Széchenyi István, az utódok, utódok, Már-már loccsant velődben őket forgasd meg! – Már-már loccsant velőmben forogtak utódok, Forogtak épp elégszer, na most meghúzom! Jaj-jaj Széchenyi István nehéz lesz tanulni, Nekünk tőled a példát, most, hogy ez meghúztad.