-Mi ez? -Ez egy eszpresszó. -És ön? -Én zongorázom. -És én? -Maga egy vendég. Hmm.. de finom, príma hely. Hmm.. de finom, príma hely. -És kérném, nem lehetne másképp... -Nem, mert ez egy eszpresszó. -És...őőő...mondja, nem lehetne.... -A pohárára gondol? -Igen! Nem lehetne elvinni innen előlem? -Nem, nem, mert ez egy eszpresszó. Hmm.. de finom, príma hely. Hmm.. de finom, príma hely. -És.. kérném, sosincs záróra itten? -Nincs. Ez ilyen eszpresszó. -És.. kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni innen mellőlem? -Nem, magához tartozik. Nézze csak jó kis nő, figyelje fényes haját... Finom nő, príma nő. Finom nő, príma nő. -Kérném ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék, Kérném ne engedje, ha pohárhoz nyúlnék! Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi Neves közgazdász, ne hagyjon így élni. Alkotó munka vár tehetségemre, Ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze. Ez a mondén élet, félek korrumpálna Vár a közösség építő munkája. Az új mechanizmus kulcsembere voltam, És most itt végzem egy presszóban holtam. -Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők... -Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők. Hát persze, jó kis hely... zongoráznak. Így megy... ez ilyen... jó kis hely. Persze... hát persze... Nevem..?? -Tudom, Szeberényi. -Ugye...? -Nem lehet így élni. -Asztalon, pohárban az összes érdemjelem. -Tűzze fel! Hmm..., de szép. -Plusz oklevelek... Mi ez? -Ez egy eszpresszó. -És ez? -Ez D-dúr, és E-moll. -Nem lesz... -Nem lesz záróra. -Mért? -Mert zongorázom.