És arra a képre emlékszel drága, hol kalapban látjuk apát. Bajuszos száján a szokot mosollyal, és keze mélyen a kabát Zsebébe süllyedtl és három régi barát Valami tréfás pózban mutatja magát. Hullámot nyomva anya hajába zsorzsetjén még ott kisért Az ötvenes évek szűrt levegője, tudod a légkör miért. Apa egy este karjára vette Irént, S elhagyott minket, nem fontos ma már kiért. Szomszédunk lánya egy délután, Megállt a házunk udvarán. Hat éves volt, én négy talán. Nadrágját lehúzva hasán, Valamit mutatott magán. És kérdezem tőled, emlékszel drága, mikor a kórház előtt, Hol Lizánál voltunk látogatóba, kaptunk egy jó kis esőt, S én fejembe nyomva apa kalapját megyek Egy telken átvágva a megálló felé veled.