Degennek számítok a szülőföldemen, S eltűnnek la**an az ősi regék. Egy tollvonással átrajzolták fáradt életem, De nem kérdezte senki, Hogy mit is szeretnék. Fejem fölött átfestették Már az Ég színét, Szívemben gyűlölet és lángszemű harag; Aprópénzre váltom át a létem lényegét És eltékozlom azt is, ami még megmaradt. Mit építek délig, leomlik estére Ha szívemet nem rakom a téglák közé. Mit építek estig, leomlik reggelre; Csak egy illúzióhíd a Szabadság felé. Káinként élek, de Ábelnek születtem; Ha nyelvemen szólok, azért büntetés jár. Százszor elárult kit testvérként szerettem; Én megbocsájtom ezt is, csak legyen vége már! Árva kismadárról túl sok már a dal; Ne sajnálj engem, hisz a zene bennem él! Tennünk kell a dolgunk, hogy ledőljön a fal, Mert szeretet nélkül bizony meghal a cél.