Nekem úgy tűnik, Egyszer a szél megkavart mindent. Ezért létezünk is Olyan rendezetlenül. Egyszer belöktek minket egy ajtón, S majd kilöknek, De mi tűrünk mindent Olyan rendületlenül. És csak egy pár kíváncsi Lépett néha félre, Amilyen te voltál, s amilyen Egyszer voltam én. De azt is úgy tettük, hogy Senki nem vett észre, Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, A szeretet ünnepén. Maradtak hétköznappá Szürkült színes álmok, Maradtunk valósággá Törpült óriások. Itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet, Miért zavarnánk pont mi meg Ezt a legszentebb ünnepet? Legyen ünnep az égben És ünnep a Földön, Már engem rég nem érdekel, Pedig égnek a gyertyák S a könnyem kicsordul, Miért - miért nem lehetsz most közel? Lehet ünnep az égben És ünnep a Földön, De te messze vagy, nem érlek el. Pedig égnek a gyertyák, S a könnyem kicsordul Ha nem lehetsz - Miért nem lehetsz most közel? A dolgok úgy szakadnak félbe, Mint az élet. Lehetett nagyszerű, De még sincs ráadás. Már azt is eltűröm, hogy Csak a lelkem lásson téged, Nem szabad együtt lennünk, Mert azt el nem tűrné más. Én is beálltam És beállsz te is a sorba, Hogy ki melletted áll, Annak fogd kezét. Ha a képek előtted La**an összefolynak, Nem kell felelned senkinek A véletlen könnyekért. Hiszen erre vártunk S ma újra összegyűltünk, Hogy egy évben egyszer Boldogok legyünk. Itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet, Miért zavarnánk pont mi meg Ezt a legszentebb ünnepet? Legyen ünnep az égben És ünnep a Földön, Már engem rég nem érdekel, Pedig égnek a gyertyák S a könnyem kicsordul, Miért - miért nem lehetsz most közel? Lehet ünnep az égben És ünnep a Földön, De te messze vagy, nem érlek el. Ahogy égnek a fények, Én is elégek, Ha nem lehetsz - Miért nem lehetsz most közel?