Egyedül vagy romjaidban Körülötted néma csendben Száz villám hasít beléd Agyad tombol a szíved a tét Meddig mehet hogyan s merre Ki vezet el a vesztõhelyre Nyomorult angyal gyilkos verse Halkan szól menjen vele Egyedül vagy a hold világít Szíved mélyén csak õ kiált így Lefelé mászol a falakon Ég a tested kínoz nagyon Nincs kiút így rossz a játék csak te veszted el ez úgysem számít Bátorságod határán vagy Égõ vágyak lelked fáradt... Mind eltört szárnnyal zuhanunk ég a testünk így utazunk tovább a mélybe egy szívverésre vakvágány az országút vége Láncok súlyos terhe húzza, Vérünk la**an a mélybe fojtja, De kéz a kézben egy érintésben Születik újra a reménységem. Meggyalázva eltaposva A szakadék szélén összerogyva, Nincsen kétség hív a mélység Nincs barát és nincs ellenség