Egyszer volt és nem volt mindent mit lerombolt fordult a föld, jövõnkre tört vas foga eltörölt... Kövekbõl márványból Istent a szobrából tett még egy kört, romokba dõlt aztán mindent elsöpört Ádámtól Évát követ a vulkánt Földtõl a tengert, így választja szét Órától a percet, száztól ezer évet Jövõtõl a múltat, így választja szét Egyszer volt rólunk szólt a megváltó beteg volt lángolt a föld nincs jövõnk Testünket égetve így üvölt Könnyekkel máglyával Gyermekét az anyjával A véremet az életet Eltûntet téged s a lelkemet