Már máshogy látom a világot
már tudom, mi hiányzott
az a perc, amikor idehúztál
kapucniban a hideg utcán
mint a fába karcolt monogram, vagy a minket rejtő tinta
a kódnyelvünkön egy pársoros üzenet a szív falára írva.
(Wellhello – Zuhanj belem)
Mennyi boldog perc vált súlytalanná
a tegnapokban, félek, hogy ott maradnál.
A párna sarkán, ha reggel ér
csukott szemmel zuhanj belém
hogy ne legyél többé a távolban
leélném az életem egy álomban.
Néha nem találom a féket
állíts meg, írjunk meséket
a takarón lévő csillagokról
ahogy visszanéztél a villamosról
kitágulnak a pupillák
ahogy la**an nyílik a szánk
és mint szem a szemre
az éjjel épp úgy kapaszkodik ránk.
A párna sarkán, ha reggel ér
csukott szemmel zuhanj belém
hogy ne legyél többé a távolban
leélném az életem egy álomban.
Zuhanj belém…
hogy legyen miről álmodnoddd.