Reggel felveszi mosolyát…
Reggel felveszi mosolyát,
és te őrzöd a hiányát,
amíg emléked nála van
csillagfényes párnájában.
Itthagyja a zavarodat,
ölelésre nyílt karodat,
a hajnal szürke rongyait,
és Grál-magányod roncsait.
De, ha visszajön: összeszed…
…összetör, és újra elmegy…
Nélküled meghal teérted,
hogy megszülethessen neked.
Mint tünékeny álomképet:
álmodod az ébrenlétet,
és repedések hálózzák
érzéseid vékony burkát.
Csalfa ábránd szárnyán lebegsz,
és azt a mosolyt keresed…
…Ébenszínű éjszakában
lerombolod kártyavárad…