Tökéletes nap
... Felhők gyűlnek, felhők gyűlnek, felhők gyűlnek,
felhők gyűlnek, felhők gyűlnek, felhők gyűlnek,
felhők gyűlnek az égen...
Ezt hozta az ősz.
Hajnalban egy buszra várok,
és blazírt arccal nézem
az elsuhanó járműveket.
(Néhány parázsló kép
és a tegnapi sötét)
Látom, mindentől elhúzok,
ami veszélytelen, ami jó.
De, ha a buszon rajta leszek,
mindent elfeledek.
Az ablak mellett
Nárcisszusz lehetek,
és csak az érdekel,
hogy végre hazaérjek.
várom az álmot
és ő engem.
Kinek áldozunk minden éjszaka
véres és könnyes álmokat?
Vajon mi az a hatalom,
ami eddig élni hagyott?
Körülöttem mindenki isten, vagy ördög,
Én lettem az utolsó ember a földön!
Mindenki hazug és mindenki ellenség!
Olyan borzasztó ez az üresség ...
... Felhők gyűlnek, felhők gyűlnek, felhők gyűlnek,
felhők gyűlnek, felhők gyűlnek, felhők gyűlnek,
felhők gyűlnek az égen...
Miután tíz-tizenöt perc eltelt
a megálló kopott táblájához lépek,
hogy elolva**am a menetrendet,
de azon nagy betűkkel virít,
hogy nem jár.
Zsebeimben keresek egy cigarettát.
Találok egy utolsót valamelyikben,
de mikor kihúzom, eltörik kezemben...
...és az eső la**an nekiered...
Ez egy tökéletes nap,
ez egy igazán megfelelő nap.
Tökéletesen megfelel
a halálnak.