...eltűnsz...
Szomorú rét smaragdján Talált Kincs,
mint briliáns: színpompában játszik.
Elérném, de szirma száll, mint imák,
illanó pillangó az, nem virág...
... Félek, ha nézlek: elhomályosulsz,
nyomodban a földre csillám-por hull,
fellobbansz, mint magnézium fénye,
és folt leszel íriszembe égve...
Gyémántot csiszolni gyémánttal kell
- ezért simogatlak a rímekkel,
amiket kabátomba rejtettem,
hogy ne találja meg senki sohasem.
Mert egy vers lettem, amit tépetten
kezeidbe sodor a véletlen,
mint őrült szelek fáradt táncosát:
elszakadt zsinórú papírsárkányt...
... néha a világ jelentéktelen,
amikor gondolatban létezem.
Fekszem liliomok tengerében,
mámorító bíbor ölelésben...
De a boldogságot átitatja
a félelem ezer árnyalata,
hogy elszalad... elszakad... elvesztem...
... és végül én is végleg elveszek...