Mindig az utolsó volt a sorban Senki sem figyelt rá de a Szemébe' nem volt félelem tudta Nem tart soká hogy Mindig másé az érdem A piák a csajok a lé A fejében már kész a terv A Világ a lába elé Úgy rogy majd végül mint egy Haldokló jószág ami Több sebből vérzik mint ez a Széjjel szakadt ország Elege lett abból hogy ő is csak egy termék Úgy érezte eljött végre a perc hogy megismerjék A kérdésre a választ hogy mit jelent hogy Az anarchia nem a káosz hanem a hatalom nélküli rend Mindig az utolsó volt a sorban Senki sem figyelt rá de a Szíve mélyén tudta
Jó lenne tartozni valahová ahol Úgy néznek rá ahogy másokra is néznek Ahol a tetteinek hisznek nem az Üres szavaknak meg a pénznek Elege lett abból hogy minden csak egy termék Úgy érezte eljött végre a perc hogy megismerjék A kérdésre a választ hogy mit jelent hogy Az anarchia nem a káosz hanem a hatalom nélküli rend Mondom a kérdésre a választ hogy mit jelent hogy Az anarchia nem a káosz hanem a Mindenkori hatalom nélküli rend Egy napon aztán elege lett hogy Rángatják mint egy marionett A sorsát a feje felett Senki ne döntse el soha többé