Aztán kinyitom végül a fényre a szemeimet és
Azt látom hogy a világ meg jól összement
Minden ember várja a csodát
Vagy a Megváltót vagy a legutolsó vacsorát
Nem a szemed hibája ha nem tetszik amit lát hogy
Az Ember módszeresen pusztítja el önmagát
Nem kell fegyver nem kell kötél nem kell altató, na jó...
Ha leszarod, téged is leszar az Alkotó
Tudnod kell hogy a felhőkön túl mindig kék az ég de
Két lábbal a földön azér' annyit mégis kérdeznék, hogy
Hova tart mondd csak a Világ, mi?
A fele semmi de a fele valami és
Az a fele olyan dolgokkal van tele
Amire itt mindenki kíváncsi...
Aztán lehunyom majd a szemeimet én is örökre
Legalább nem kell látnom hogy megy minden tönkre
A legtöbb mutogat csak és közben a másikra vár. Kár...
De nincs itt baj, mer' mindenkinek ami jár
Tudnod kell hogy a felhőkön túl mindig kék az ég de
Két lábbal a földön azér' annyit mégis kérdeznék, hogy
Hova tart mondd csak a Világ, mi?
A fele semmi de a fele valami és
Az a fele olyan dolgokkal van tele
Amire itt mindenki kíváncsi...
És ha (néha) úgy érzed hogy az életed csak egy Szörnyeteg
Vedd elő a varázsszőnyeget és már csak
Fel kell ülni a hátára mint egy hátaslónak
A vágtára persze készülj mert leszállni aztán nem lehet...
Hova tart mondd csak a Világ, mi?
A fele semmi de a fele valami és
Az a fele olyan dolgokkal van tele
Amire itt mindenki kíváncsi...
Mondd csak, Te mire vagy kíváncsi?
Mondd csak! Mond csak!