Végre tök egyedül,
Egy üveg előkerül.
A megoldás az igaz társ,
És az idő repül.
Kösz, jól vagyok, adok, kapok.
Várom nagyon a holnapot,
Ami ugyanolyan, mint bármelyik nap.
Csordultig töltöm majd a poharamat.
És a jobb napokon,
Ki se józanodom.
Könnyű nekem, ezt élvezem,
Nincs semmi gondom, bajom.
Kit érdekel, mikor ki lát.
Csak forogj velem, bolond világ.
Mert nincs különbség éjjel-nappal,
Üres a szív, de tele az asztal.
Én az itallal, ez vigasztal.
Tudod, jó ez így,
Kicsit könnyebb, most úgy érzem.
Mégis szét feszít,
De ha túlélted, valahogy túlélem én is.
Jó ez így,
Kicsit könnyebb, most úgy érzem.
Mégis szét feszít,
De ha túlélted, valahogy túlélem én is.
Megint támasztom a falat,
Remélem a fejem a helyén marad.
Az igazság mindig megriaszt,
Már csak a pohár nyújt vigaszt.
Én az itallal, ez vigasztal.
Tudod, jó ez így,
Kicsit könnyebb, most úgy érzem.
Mégis szét feszít,
De ha túlélted, valahogy túlélem én is.
Jó ez így,
Kicsit könnyebb, most úgy érzem.
Mégis szét feszít,
De ha túlélted, valahogy túlélem én is már.