Csendben változz át, akaszd szögre a bőröd
Az újat most hozzák, táncolnak rajta tőrök
Mozdul, a kényszer, lesz film szakadás
Kezedben az ékszer, egy tonnás kalapács
Mondd meddig tart a varázs
Élvezz el bennem, szülök neked egy korcsot
A húsát kell ennem, a véréből iszom egy kortyot
Hogy rajtam keressen majd hozzád nekem egy pontot
Felelj, nagyobb lett a zaj, Tágasabb a hely,
Itt az idő, hogy mindent elfoglalj!
Tiéd minden, amit látsz, Mondd meg miért, kell az, hogy újból istent játssz?
Karmok és szárnyak, meg a rozsdamentes fej,
Hosszú ólomlábak pont így képzeltem el
A csontok helyén pengék, a szemedben láva ég
Csorbult szűz emlék, szebb már nem is lehetnél
Szörnyet teremtett az ember, a saját képmására
Így száműzte magát végleg a paradicsomból a jég hátára!