Most elmondom mid vagyok, mid nem neked Egy felebarát tűzön-vízen át Vándor, aki benned él, de hallod-e szavát A korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget Tekintheted, mint saját istenedet Még ha nem is ismered be ő a lelkiismereted, hisz Mi más is lehetnék, csak csönd neked Néma hangsúly, hiába feng shui Tudat alatt akkor is szúr Veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr? Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr Vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér Hiszen utadon, hogy jártsz, folyton elkísér Ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv Olykor ellened szegül, még ha meg nem is ért Saját magad csendje, barátja mégis sért Veled együtt, ketten élünk meg meleget-f*gyot Kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod Hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod Egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép Az árral halad, nem költői kép Hogyha adod, tartsd a szavad Ha megkapod hát add vissza a sarat Ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad Hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat Ne dönts így, ha érdekednek öncsíny Egyenesen könnyebb és bölcs is így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok Hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket Dicsérő éneked, én nem leszek Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok) Ha rám így kedved van, maradhatok Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér Hamu vagyok... S folytatom mid vagyok, mid nem neked Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek Elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek Kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek Hogy valamit jól lépjél meg Fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek Az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz Hogy merre te vagy az irányadó Most ne beszélj, nem kell szó Van, mi ki nem mondható Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted Dicsérő éneked, én nem leszek Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled Ha nem a külvilág zaját figyeled Hát ki más is lehetnék, csak csended neked Folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!) Ha vártál lángot, az nem lehetek Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok Belőlem csak jövőd jósolhatod Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked Vártál, ha magadról szép éneket Dicsérő éneked, én nem leszek Mi más is lehetnék, csak csönd neked Csak csönd neked Csak csönd neked Csak csönd neked Én nem leszek...