Ákos:
Ne nézz rám, fáradt a mosolyom, ez nem én vagyok.
Társaim, ahogy múlnak az évszakok, már mind elhagyott.
Ha látod azt, hogy a tűz, ami lobogott, már alábbhagyott,
Én segíthetek, ha elfogadod, de aztán te is segíts, ha kérem.
Orsi:
Senkit sem izgat, rég megszoktuk,
Üres szavak és csak hazugság.
Már az is egy gond, hogy igazat mondj,
A félelem így most la**an láncot bont.
S mikor a gyermekünk a világra jön,
Hiába kezdi tiszta szívvel, erős hittel
Á. és O.:
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Túl távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Várlak téged...
Ákos:
Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Vártam, a kis örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít!
Á. és O.:
Ne félj, csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Orsi:
S mikor a gyermekünk a világra jön,
Hiába kezdi tiszta szívvel, erős hittel
Ákos:
Millió hang szól
Orsi:
Mert hallom...
Ákos:
Millió hang szól
Orsi:
Megmutatja azt, mit kéne tenned, elérd, hogy könnyítsd a lelked végre
Á. és O.:
Csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged!
Hidd el végre, csak 7 másodperc az élet,
Túl távol vagy, hogy ezt értsed,
Várlak téged!
Ó, csak 7 másodperc...