Öt éve számtalanszor vártam én terád
Kerestelek mindenhol a nagy ûrön át
Sötét és jéghideg az élet nélküled
Robotkét senkitõl sem kapok új szivet
A rozsda felemészti áramköreim
Elektrolitban úsznak gépzsír-könnyeim
Kis szikra lelkemben szép la**an lángragyújt
Egy ócska selejt lettem, ki semmit sem nyújt
Számítok rád, [itt várok Rád] szemlencsém
már rosszul fókuszál [rég nem lát]
bádog testem minden chipje
már rég nyolc biten muzsikál [elhalt a tánc]
próbálom még, hogy megtudd
szívem érted kalapál [csak Érted él]
csak kérlek hagyd, hadd érintsem
az arcodon azt a mega bájt [annyira fáj]
Arcod behorpadt, ujjaim félénken simítják a sok repedést
Légy az enyém, s talán majd kapunk egy új olajcserét
Kérlek, ne hagyd, hogy ócskavasként érjen utol a temetés
Addig is várom, porfödte roncsként leheljen rám a zord feledés.