Öröm, szenvedés
gyors váltakozás
vágy, megvetés
néma hallgatás
A sok évet elpazarló ember
Ha tudná mi mindent tehetne
Élete kezében lehetne
Talán most már bátrabb lenne
Mondd, lelked mi nyomja?
Mitõl lett oly nagy a súlya?
Sebek melyek be nem gyógyultak
A sors kezei megfordultak
Csend, és béke
Menny és pokol
A világnak vége
Mindenki tombol
Egyként ordít s kiabálna
Ha lenne valaki aki hallja
Új lény, mélyen elnyomva benned
Talán észre kellett volna venned
Mondd, lelked mi nyomja?
Mitõl lett oly nagy a súlya?
Sebek melyek be nem gyógyultak
A sors kezei megfordultak
Sok tett, mi nem sajátod
Ez lett az összes barátod?
Te vagy mind, hiába sírsz
Hát küzdj ellene, míg lépni bírsz!