Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam És ha leszakad az ég, már nem félek alatta Tudom, hogy te vagy a menedék Nem csak a szívem, a kezem is üres Ha nem fogod többé már Miért csak velem vagy ilyen? Az álmom miattad köddé vált Ha neked így jó, nekem is jó Beletörődök tényleg Temetem magamba mélyen Amit azóta is irántad érzek Megőrzök mindent, mit adtál De foszlik a kép, nem áll meg az idő Remélem, boldog leszel De nem tudhatod, mit hoz nekünk a jövő Szoros a lánc, kérlek, ne bánts Jobb, hogyha eltűnsz végleg Már régóta nem megy ez nekünk És minden pillanatunk egy csepp méreg Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam És ha leszakad az ég, már nem félek alatta Tudom, hogy te vagy a menedék
Fura, hogy mással látlak Nevetek, közben meg fáj a szívem Neki hazudsz-e vagy nekem Már nem tudom, észhez kell hogy térjek Csak szólok neked, hogy ő nem szeret Csak beéri veled, mert nincs más Tudom, hogy keresni fogsz És jön megint a bocsánatkérő hívás Semmi nem változik bennem Az idő megoldja, hagyjuk már! Mindenki nyugtatna, de én Csak azon merengek, hogy hol vagy már Gondolsz-e rám, ki az a lány Aki miatt más lettél Azt hittem, senkiért nem tennél Annyit, amennyit te értem tettél Együtt megmásztuk a hegyeket Megmutattad, mi a szeretet Ha fáztam, te adtad a meleget Mióta nem vagy már, azóta remegek Néha nehéz ez az út, de te kísérsz a bajban Mert mindent, ami bánt, egy bárányfelhőn hagytam És ha leszakad az ég, már nem félek alatta Tudom, hogy te vagy a menedék