Kedves jó atyám, kérlek figyelj most reám,
Ha lehet, ne gyújts rá, mer' a sok dohányzás
Nem tesz jót neked,
A kezed már-már láthatón remeg,
S én féltelek.
Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédbe' kell
Elmondani, mitől szebb a rózsa
Mint a mákvirág,
Hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád.
Csak jót akarsz, és így tovább.
Én nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm,
Azt éppen nem
Csak azt, hogy nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
Hiszen én is tudok áldást osztani,
És szépeket mondani.
Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod,
De hát létrehoztál, felneveltél,
S így most mondhatod,
Hogy neked hálával, hűséggel tartozom,
Bár nem tudom...
Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem
Ma már úgy élhessem jól, vagy rosszul,
Ahogy jó nekem,
És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt,
Mint jó barát, ez épp elég.
Én nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
És ez nem jelenti azt, hogy gyűlölöm,
Azt éppen nem
Csak azt, hogy nem kérem tőled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
Hiszen én is tudok áldást osztani,
És szépeket mondani.