Szállj költemény, szólj költemény
Mindenkihez külön-külön,
Hogy élünk ám és van remény, -
Van idő, csípjük csak fülön.
Nyugtasd a gazdagok riadt
Kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
A szabadság s a szerelem.
Szólítsd, mint méla borjúszáj
A szorgalmas szegényeket -
Rágd szívükbe - nem muszáj
Hősnek lenni, ha nem lehet.
- nem muszáj
Hősnek lenni, ha nem lehet.