Majd ha olajos vasak és égben edzett kövek
Csatába ereszkednek, s a harc lesz az a közeg,
Amiben az emberek élni igyekeznek,
És a sivatagban kígyókat sütnek meg perecnek,
És percek alatt tudják, hogy pár óra és szabad
Azt is eljátszani, ami utoljára marad,
Majd sok millió terv, ami készen volt már régen,
Most az idejét érzi, hogy az életbe belépjen.
Élet, itt téged szeretnének meg-
Menteni, mert itt szeretnek téged, te kis élet.
Mert az élet éppen múlna, de a tervek arra valók,
Hogy itt tartsák még kicsit, mint a horgonyok a hajót.
- Hát jó, maradok -szól és hátradől az élet,
Rágyújt és azt mondja: -Egy jó kávét is kérek!
Élet, itt téged szeretnének meg-
Menteni, mert itt szeretnek téged, te kis élet.
És az idő alatt, míg a csata így halad,
Én mint egy régi délutánon
Kialszom majd magamat.
Úgyhogy meghalnak majd sokan,
Mert hát elaludt az élet,
De azoknak majd felkel,
Akik terv szerint remélnek.
Élet, itt téged szeretnének meg-
Menteni, mert itt szeretnek téged, te kis élet.