Az utolsó agy még roppantul rugdos
Pedig vége a kísérletnek
Az utolsó állat megáll a fák közt
És elbődül: -Nincsenek meg
Kit hív a felhők szarnak rá mennek
Dolguk van, délen esni fog
Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek
Világítanak égve hagyott napok
De ez nem látszik, így hát csakis a Hold fest
Kékes melleket a felhőkre
Ráordít a mellekre ez az állat
És délen esni kezd a lejtőkre
De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel nézze már meg magát
-Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van , de mások még aludnának
Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg
Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni
Lőni aztán a földre rogyni
Aztán belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre
És vissza se nézve eltűnni innen
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem
Jó kis világ voltam régi címem
Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen