Kifordult belsők közt,
Állandó zajban
Lábujjon lépkedett,
S mert érezte, baj van.
Vigyázott a levesére,
Óvón tenyérrel fedte be
Egy kiégett Ford ülésén,
Még melegen megette.
Aztán tovább lépkedett,
A még langyos hamuba
S talált egy kulcscsomót,
Amivel kicsukta
Magát a világból,
Vagy magából a világot,
A lényeg, hogy utána
Csak befelé látott.
Egész szép réteket
Talált ott legbelül
Kis búvó patakkal,
Ahová majd leül
A mókusok közé
Majd a szerelme és ő
Az ember ott belül
Spájzajtón falvédő
Becsukta magára az ajtót.
Belülről akasztotta be a kampót,
Barkácsolt a szobájában
Egy hajót,
És most ott ül benne,
És megy is vele,
Nem téved el
Soha se már,
Mert becsukta az ajtót.