A Világ mállásán parázók
A múlásán nevetők
A könnyű léptű halált hozók
Az ólmos szeretők
Az érdeklődve néző kutyák
A tompa csillagok
Mind tologatják a belső időt
De végül mind halott
Felnéznek az elélvezők
A műtétből ébredők
Az oltár előtt térdepelők
Tologatják az időt
A forgatásba ájult táncos
A csóktól szédülő
A tavasz, trikós szőrős munkás
Itt van az idő
Örökre szívembe zártalak
Belezártalak a nagy sötétségbe
Neked már nem jön fel ez a nap
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe
Kihúzod ott a háborúkat
A megszokott világ végét
A nyári pulóver akciókat
És a világbékét
Mert amíg én meg nem halok
Te mindig ott leszel
Mert én téged… nem vicc, tényleg
Kicsit szokni kell, hogy
Örökre szívembe zártalak