A Világ mállásán parázók A múlásán nevetők A könnyű léptű halált hozók Az ólmos szeretők Az érdeklődve néző kutyák A tompa csillagok Mind tologatják a belső időt De végül mind halott Felnéznek az elélvezők A műtétből ébredők Az oltár előtt térdepelők Tologatják az időt A forgatásba ájult táncos A csóktól szédülő A tavasz, trikós szőrős munkás Itt van az idő
Örökre szívembe zártalak Belezártalak a nagy sötétségbe Neked már nem jön fel ez a nap Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe Kihúzod ott a háborúkat A megszokott világ végét A nyári pulóver akciókat És a világbékét Mert amíg én meg nem halok Te mindig ott leszel Mert én téged… nem vicc, tényleg Kicsit szokni kell, hogy Örökre szívembe zártalak