Be kell csuknod a szemed
Úgy láthatsz meg engemet
Hogy meghódítsd a szívem
Ismerned kell lelkemet
Ha nem kellek, hadd menjek
Én csavargónak születtem
Kínlódtam már eleget
De az Isten lát engem
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Mért hazudtad azt nekem
Hogy nem számít a színem
Tudtad barna a szemem
Sosem változik bennem
Nem kérek már belőled
Menj el innen hagyj engem
Ne is lássalak téged
Átkozott légy örökre
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Engem négyévesen
megszólított az Isten
Egy igazi fegyvert
adott a kezembe
Tudtam,
csak ő vigyázhat rám
Többet gyakoroltam vele
mint egy szamuráj
Benne bízhatok, mindig
az igazat mondja
Vele sírhatok,
de az utat mutatja
Ez egy olyan szövetség,
ami marad örökké
Fel nem áldozható,
ő a legfőbb kincsem
Sejtelmes erők
laknak a gyerekben
Félnek tőle,
látszik a szemekben
A húrjaim támadnak,
sírnak a testekbe
Hiába is véded ki,
méreg a hangszerbe
Nagy tömegeket
itattam át vele
Hallod a dallamom,
már tudod a nevemet
Hosszú az út,
sebek a hátamon
Ezrek könnyei
folynak a gitáromon
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom