Kedves barátaim!
Kedves Léviék!
Azért gyűltünk itt ma össze,
[Hogy] megünnepeljük egymást.
Kengyelként fog a láz, Kedves Léviék!
Valami eltűnt és szúr. A szeretet, a szeretet soha nem tűnik el,
- Kegyelem -
Eltisztult a fele már, Egyből learatható. Egy darabig egymással vagyunk.
A maradék meg csak húz. Tisztelet a család iránt:
- Türelem -
Lesz ez más,
Ó, ha másként gondolkodó Édesatyánk, édesanyánk,
Fizet áthaladást, Szülők.
Figyeld jobban a szám! Megszólalok.(?)
Olva** ki!
Hagyj most, leszokom az elementárról,
Most, hogy a lábunk nem reagál.
Átlátsz ide, pedig alig átlátszó,
Nincs takarás, itt ez felemás.
Itt áll a télre tavasz,
Tavaszra nyár,
Télre ősz,
Hajnalra reggel,
Reggelre dél.
Böllérként csapol ő meg, Csak az számít, hogy még itt vagyunk,
Én meg bírom a vért. És érezzük egymást.
- Ez fegyelem -
"Birtok van eladó" itt, És tudod, hogy lesz egy dolog ebben a világban.
Ó csak nincs hozzá föld. És ezért életünk lesz:
- Ez is kegyelem -
Kámforrá vált a hírem, Tökéletlen élet.
És nincs ennél mélyebb,
Csak ha árkokat ás,
Legyen házkutatás (?)
Valahol!
Hagyj most, leszokom az elementárról,
Most, hogy a lábunk nem reagál.
Átlátsz ide, pedig alig átlátszó,
Nincs takarás, itt ez felemás.
Csak vesznénk már el!
Csak vesznénk már el!
Csak vesznénk már el!
Csak vesznénk…
Bárhol legyen is,
Kivetem az eredendőt,
Kár, hogy türelem kell,
Hogy beletedd őt.
Nem baj, most alig érsz hozzám,
Falj fel, hogy ne legyen már
Több baj velem, és
Keretezd be a levegőt!