Ahogy elfogy a bánatpénz,
És ahogy múlik a fáradtság,
Ugyanoda helyez az érkezés,
Mint az indulás.
Nem az igazat éljük át,
Hiszen ugyanúgy semmiség,
Ha a földünk pokoljárt,
És ez a tény feltárt minket.
(2x)
Ha a véred ellen mész,
Hogy nyernél teret már?
Ez a lány csak annyit kér,
Hogy ne nagyon lépj rá.
Nehogy elszakadjon a szál,
Ami eltart magamtól.
Ahogy a tüdőm rúgkapál,
Az nem olyan bíztató.
Bizony, te vagy most az a ház,
Ahol elmulasztom a kórt.
Igen ide küldött a láz,
És ez a folt nincs már többé.
Ha a véred ellen mész,
Hogy nyernél teret már?
Ez a lány csak annyit kér,
Hogy ne nagyon lépj rá.
Ha a véred ellen mész,
Hogy nyernél teret már?
Ez a lány csak annyit kér,
Hogy használd, de ésszel,
És ha vérzel, abból neki is adj,
Mert a kettő is csak egyekből áll,
És erre nincs szó.