Ahogy elfogy a bánatpénz, És ahogy múlik a fáradtság, Ugyanoda helyez az érkezés, Mint az indulás. Nem az igazat éljük át, Hiszen ugyanúgy semmiség, Ha a földünk pokoljárt, És ez a tény feltárt minket. (2x) Ha a véred ellen mész, Hogy nyernél teret már? Ez a lány csak annyit kér, Hogy ne nagyon lépj rá. Nehogy elszakadjon a szál, Ami eltart magamtól. Ahogy a tüdőm rúgkapál, Az nem olyan bíztató.
Bizony, te vagy most az a ház, Ahol elmulasztom a kórt. Igen ide küldött a láz, És ez a folt nincs már többé. Ha a véred ellen mész, Hogy nyernél teret már? Ez a lány csak annyit kér, Hogy ne nagyon lépj rá. Ha a véred ellen mész, Hogy nyernél teret már? Ez a lány csak annyit kér, Hogy használd, de ésszel, És ha vérzel, abból neki is adj, Mert a kettő is csak egyekből áll, És erre nincs szó.