Fennen hordod az orrodat, kevély Pozsony vára
De panaszos, amit teszel, pedig pénzed bánja
Miattad van sok szegénynek keserves nagy kára
Megmondották, így jársz te is, tudod, nemsokára
Akármikor szavunkba vágsz, s elcsapod az arcunk
Sose hinnéd, Isten bizony, nem is ezért tartunk
Mint jó apánk, kezünk fogod, s hajlítod a nyelvünk
Sose hinnéd, hogyan táncol ez a világ bennünk
Várad ura, gyöngyek gyöngye megemberedhetne
A két szeme a fejébe kis fényt beengedne
Torka alatt szíve lenne, mivel szerethetne
Feje fölött Isten lenne, akit megismerne